A kezdő képsor ugyanaz, mint a múltkor, tehát: Liffey folyó, erős sodrás. Andris félelmetes erővel kajakozik keresztül a habokon, majd egyszercsak egy nagyobb hullám, és hopp - hősünk máris a víz alatt van. Kivéve, hogy most meg is ismétlődik... Háttérzene: Pirates of the Caribbean
Nem, nem ismétlés következik. Ezúttal meg is volt a vízbe borulás. Az eseménytelen hétvége után ma eseménydús óráim voltak, s mivel rendkívüli módon felhúzott egy holnapra elkészítendő beadandó, úgy döntöttem, inkább blogolok. Annak több értelme van mint egyenleteket keresni olyan dologban, amiben nincsen. Jöjjön tehát a mai epizód, amiből kiderül, hogy...
...milyen unalmas egy hosszú hétvége...
...hogy kell egy vízesésről leevezni...
...hogy nem szabad egy vízesésről leevezni...
...milyen hideg október végén a Liffey...
...mire jó egy védőruha...
...miért törtem be egy magánterületre...
...és persze hogy kajakozni ettől függetlenül jó!
A hétvégére az eddigi mondatokat is kár volt vesztegetni, egy karateedzésen, néhány óra munkán és egy éjszakai kimozduláson kívül semmi, de semmi nem történt, hacsak annyi nem, hogy behoztam a lemaradásomat Dr. House terén. Na de aztán jött a hétfő, azaz a mai nap, ami egyben azt is jelentette, hogy a hosszú hétvége végén egy fél napos raftingolásra kerül sor a közelben, a Liffey folyó egy nagyjából 10-12 kilóméteres szakaszán. Egész pontosan itt:
View Larger Map
Az talán a térképen nem látszik, de Dublin környéke bizony dimbes-dombos, ami azt is jelenti, hogy a folyónak időnként van sodrása, valamint vízesés is akad. Ez némileg elbizonytalanít, főleg azután, hogy az előző szerdán nem kis nagyképűséggel némi gyakorlattal rendelkező evezősnek adtam ki magam (ami ugye nem igaz). És itt most mindenki gyakorlott raftingos, kivéve Timet, egy phD-s srácot és engem.
A kajakozáshoz nem ártana megfelelő felszerelés. Ez a következőket jelenti: valami hőtartó anyagból készült speciális ruha, deck, azaz egy kis "szoknya", ami megakadályozza, hogy a kajakba víz kerüljön, sisak, vízálló dzseki és mentőmellény (buoysuit, amit ír akcentussal "punci"-nak mondanak... erre varrjon valaki gombot). No, ebből nekem semmi sincsen; sisakkal, deckkel és mentőmellénnyel ellátnak, de ruhát és dzsekit úgy kell kunyerálnom. Szerencsére itt általában jófejek a klubtársak, így viszonylag gyorsan majdnem teljes felszereléshez jutok, az egyetlen, ami hibádzik, a cipő, így azt magamon hagyom, ami később hülye ötletnek bizonyul. Egy új felszerelés egyébként legalább 300-400 euróba kerülne, így nem nagyon fogom erőltetni a vásárlást, bár a többiek szerint már 120-130-ért is lehet kapni, ha ügyes az ember. Én ezzel a fogalommal köztudottan nem vagyok jó barátságban, így lehet, hogy marad a kunyerálgatás.
Szóval beöltözés, kajakválasztás és kb 20 perc autózás után máris ott vagyunk a Liffey mellett, ahol a közút elkanyarodik, és egy kis öbölben be lehet menni a vízbe. Errefelé sok hattyú úszkál, amelyekről máris megtudom, hogy alattomos bestiák, messzire el kell őket kerülni, mert különben élni sem hagyják az embert. A vízbe való becsattogás után indulhat a kajaktúra, és hopp, öt perc után máris itt van az első vízesés. Ezek egyébként nem túlzottan magasak, mindössze 3-4 méter, de kajakban ülve és a sodrást figyelve azért mégis izgalmas látni, ahogy az előtted haladó megy, megy, aztán hirtelen eltűnik. Amint megtudom, a vízesések titka az, hogy egyenesen, gyorsan kell beléjük menni, és a csúszás után nem szabad abbahagyni az evezést. Teljesen mindegy, merre evez az ember, csak evezzen. Ugyanis nem maga a vízesés a veszélyes, hanem az érkezés.
Sajnos ezt rögtön sikerül is megtapasztalni, mikor rögtön az első vízesés után laffanok egy szépet a vízbe. Mindez azért kellemetlen, mert mikor felfordul a kajak, az ember fejjel lefelé lóg bele a vízbe, ami sodorja is, és nem is igazán lehet a felszínre jönni, amíg az ember ki nem kapcsolta a rajta lévő decket (ugyanis ez tulajdonképpen hozzákötözi a hajóhoz). Ezt, mondanom sem kell, fejjel lefelé a vízben elég nehéz megcsinálni, ha az ember nem reflexszerűen teszi, pedig mindössze egy zsinór meghúzásába kerül. A kikecmergés után megtapasztalom, hogy bizony azért hideg ez a víz, és a védőruha igazából semmitől sem védi az ember lábait, ahol nincsen rajta vízhatlan kabát. Sebaj, visszaülök a kajakba, aztán kerülőúton vissza a vízesés tetejére és mégegyszer - ezúttal sikeresen, amiről hamarosan majd kép is lesz látható itt, a blogon.
Innentől egy kis ideig nyugodt a túra. Szép, napos időnk van ma, az eső is csak egyszer esett, igaz, a levegő hideg, szóval az ujjaim lassan rágémberednek az evezőre. Megtudom, hogy ha az ember nem egyenesen ül a kajakban, akkor nem tudja irányítani, és valóban, milyen vicces, hogy ha kicsit hátradőlök, már össze-vissza közlekedik a kajak orra, és folyamatosan ellen kell evezni. Bezzeg vannak errefelé olyan evezősök is, akik tudnak gyertyát meg szaltót csinálni a vízen, de úgy érzem, erre nekem még várni kell.
Kicsit később a szégyenérzet is elmúlik, mikor a másik kezdő srác is belezuttyan a vízbe, ráadásul ő még csak nem is vízesésnél, csak folyamirányba való visszaállásnál, és az arcom egyre nagyobb lesz, mikor a második vízesésnél simán sikerül lecsúszni a sodrással. Sajnos azonban ez nem tart sokáig...
A táj egyébként gyönyörű erre... A Liffey kicsi folyó, amolyan Körös-szintű, vagy tán még annál is kisebb, de körülötte hatalmas, zöld füves parkok, kicsi kastélyok, sűrű fák, ligetek vannak, szóval öröm körülnézni, még dideregve is, miközben az ember a kanyargó folyóban a belógó fákat kerülgeti.
Jön a harmadik vízesés, amire hosszas előkészületek után kerül sor, és természetesen ilyenkor esik a legjobban elszúrni a dolgot. Kicsit olyan ez, mint szerdán, mikor majdnem sikerül kijutni szárazon a partra. Hát most majdnem sikerül nem beesni. Megvan a vízesés, nem is borulok fel, mikor egyszer csak pofon vágja a kajakot jobbról a sodrás és paff. Nem, nem a bűvös sárkány... Hanem egy jó adag jéghideg víz, és megint fél perc fuldoklás a kiszabadulásig. Ráadásul ezen a szakaszon olyan erős a sodrás, hogy jó adag munkát adok a többieknek, amíg visszahozzák a hajót meg engem és amíg sikerül újra beszállni a most már tényleg csuromvizes öltözékben. Útközben sikerül átgyalogolni egy ötmillió táblával jelölt "szigorúan magánterületen" is, amelyet azért annyira nem védenek, hogy kerítés legyen körülötte. Persze innen már csak fél óra evezés a klubház, ahol zuhany, törölköző, meg a forralt bor itteni változata, a forralt viszki vár minket.
Azt hiszem, ez volt a harmadik eset Írországban mikor valahol teljesen eláztam. Rajtam nem fog múlni, biztosan lesz még ilyen... Többek közt a jövő héten, a három napos achilli túrán... Addig meg igyekszem megtanulni a "puncit" és egyéb szakkifejezéseket. To be continued!
Nem, nem ismétlés következik. Ezúttal meg is volt a vízbe borulás. Az eseménytelen hétvége után ma eseménydús óráim voltak, s mivel rendkívüli módon felhúzott egy holnapra elkészítendő beadandó, úgy döntöttem, inkább blogolok. Annak több értelme van mint egyenleteket keresni olyan dologban, amiben nincsen. Jöjjön tehát a mai epizód, amiből kiderül, hogy...
...milyen unalmas egy hosszú hétvége...
...hogy kell egy vízesésről leevezni...
...hogy nem szabad egy vízesésről leevezni...
...milyen hideg október végén a Liffey...
...mire jó egy védőruha...
...miért törtem be egy magánterületre...
...és persze hogy kajakozni ettől függetlenül jó!
A hétvégére az eddigi mondatokat is kár volt vesztegetni, egy karateedzésen, néhány óra munkán és egy éjszakai kimozduláson kívül semmi, de semmi nem történt, hacsak annyi nem, hogy behoztam a lemaradásomat Dr. House terén. Na de aztán jött a hétfő, azaz a mai nap, ami egyben azt is jelentette, hogy a hosszú hétvége végén egy fél napos raftingolásra kerül sor a közelben, a Liffey folyó egy nagyjából 10-12 kilóméteres szakaszán. Egész pontosan itt:
View Larger Map
Az talán a térképen nem látszik, de Dublin környéke bizony dimbes-dombos, ami azt is jelenti, hogy a folyónak időnként van sodrása, valamint vízesés is akad. Ez némileg elbizonytalanít, főleg azután, hogy az előző szerdán nem kis nagyképűséggel némi gyakorlattal rendelkező evezősnek adtam ki magam (ami ugye nem igaz). És itt most mindenki gyakorlott raftingos, kivéve Timet, egy phD-s srácot és engem.
A kajakozáshoz nem ártana megfelelő felszerelés. Ez a következőket jelenti: valami hőtartó anyagból készült speciális ruha, deck, azaz egy kis "szoknya", ami megakadályozza, hogy a kajakba víz kerüljön, sisak, vízálló dzseki és mentőmellény (buoysuit, amit ír akcentussal "punci"-nak mondanak... erre varrjon valaki gombot). No, ebből nekem semmi sincsen; sisakkal, deckkel és mentőmellénnyel ellátnak, de ruhát és dzsekit úgy kell kunyerálnom. Szerencsére itt általában jófejek a klubtársak, így viszonylag gyorsan majdnem teljes felszereléshez jutok, az egyetlen, ami hibádzik, a cipő, így azt magamon hagyom, ami később hülye ötletnek bizonyul. Egy új felszerelés egyébként legalább 300-400 euróba kerülne, így nem nagyon fogom erőltetni a vásárlást, bár a többiek szerint már 120-130-ért is lehet kapni, ha ügyes az ember. Én ezzel a fogalommal köztudottan nem vagyok jó barátságban, így lehet, hogy marad a kunyerálgatás.
Szóval beöltözés, kajakválasztás és kb 20 perc autózás után máris ott vagyunk a Liffey mellett, ahol a közút elkanyarodik, és egy kis öbölben be lehet menni a vízbe. Errefelé sok hattyú úszkál, amelyekről máris megtudom, hogy alattomos bestiák, messzire el kell őket kerülni, mert különben élni sem hagyják az embert. A vízbe való becsattogás után indulhat a kajaktúra, és hopp, öt perc után máris itt van az első vízesés. Ezek egyébként nem túlzottan magasak, mindössze 3-4 méter, de kajakban ülve és a sodrást figyelve azért mégis izgalmas látni, ahogy az előtted haladó megy, megy, aztán hirtelen eltűnik. Amint megtudom, a vízesések titka az, hogy egyenesen, gyorsan kell beléjük menni, és a csúszás után nem szabad abbahagyni az evezést. Teljesen mindegy, merre evez az ember, csak evezzen. Ugyanis nem maga a vízesés a veszélyes, hanem az érkezés.
Sajnos ezt rögtön sikerül is megtapasztalni, mikor rögtön az első vízesés után laffanok egy szépet a vízbe. Mindez azért kellemetlen, mert mikor felfordul a kajak, az ember fejjel lefelé lóg bele a vízbe, ami sodorja is, és nem is igazán lehet a felszínre jönni, amíg az ember ki nem kapcsolta a rajta lévő decket (ugyanis ez tulajdonképpen hozzákötözi a hajóhoz). Ezt, mondanom sem kell, fejjel lefelé a vízben elég nehéz megcsinálni, ha az ember nem reflexszerűen teszi, pedig mindössze egy zsinór meghúzásába kerül. A kikecmergés után megtapasztalom, hogy bizony azért hideg ez a víz, és a védőruha igazából semmitől sem védi az ember lábait, ahol nincsen rajta vízhatlan kabát. Sebaj, visszaülök a kajakba, aztán kerülőúton vissza a vízesés tetejére és mégegyszer - ezúttal sikeresen, amiről hamarosan majd kép is lesz látható itt, a blogon.
Innentől egy kis ideig nyugodt a túra. Szép, napos időnk van ma, az eső is csak egyszer esett, igaz, a levegő hideg, szóval az ujjaim lassan rágémberednek az evezőre. Megtudom, hogy ha az ember nem egyenesen ül a kajakban, akkor nem tudja irányítani, és valóban, milyen vicces, hogy ha kicsit hátradőlök, már össze-vissza közlekedik a kajak orra, és folyamatosan ellen kell evezni. Bezzeg vannak errefelé olyan evezősök is, akik tudnak gyertyát meg szaltót csinálni a vízen, de úgy érzem, erre nekem még várni kell.
Kicsit később a szégyenérzet is elmúlik, mikor a másik kezdő srác is belezuttyan a vízbe, ráadásul ő még csak nem is vízesésnél, csak folyamirányba való visszaállásnál, és az arcom egyre nagyobb lesz, mikor a második vízesésnél simán sikerül lecsúszni a sodrással. Sajnos azonban ez nem tart sokáig...
A táj egyébként gyönyörű erre... A Liffey kicsi folyó, amolyan Körös-szintű, vagy tán még annál is kisebb, de körülötte hatalmas, zöld füves parkok, kicsi kastélyok, sűrű fák, ligetek vannak, szóval öröm körülnézni, még dideregve is, miközben az ember a kanyargó folyóban a belógó fákat kerülgeti.
Jön a harmadik vízesés, amire hosszas előkészületek után kerül sor, és természetesen ilyenkor esik a legjobban elszúrni a dolgot. Kicsit olyan ez, mint szerdán, mikor majdnem sikerül kijutni szárazon a partra. Hát most majdnem sikerül nem beesni. Megvan a vízesés, nem is borulok fel, mikor egyszer csak pofon vágja a kajakot jobbról a sodrás és paff. Nem, nem a bűvös sárkány... Hanem egy jó adag jéghideg víz, és megint fél perc fuldoklás a kiszabadulásig. Ráadásul ezen a szakaszon olyan erős a sodrás, hogy jó adag munkát adok a többieknek, amíg visszahozzák a hajót meg engem és amíg sikerül újra beszállni a most már tényleg csuromvizes öltözékben. Útközben sikerül átgyalogolni egy ötmillió táblával jelölt "szigorúan magánterületen" is, amelyet azért annyira nem védenek, hogy kerítés legyen körülötte. Persze innen már csak fél óra evezés a klubház, ahol zuhany, törölköző, meg a forralt bor itteni változata, a forralt viszki vár minket.
Azt hiszem, ez volt a harmadik eset Írországban mikor valahol teljesen eláztam. Rajtam nem fog múlni, biztosan lesz még ilyen... Többek közt a jövő héten, a három napos achilli túrán... Addig meg igyekszem megtanulni a "puncit" és egyéb szakkifejezéseket. To be continued!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése