Kis beúszó képekből áll össze a mai főcím - mint egy mozaik. Andris táncol a George klubban. Andris rálép a gázra a Kylemore-i gokartpályán. Andris nagy levegőt véve buszra száll Dél-Írország felé. Andris evez Liffey-n. Megköti a zöld övet a karateruhán. Hozzászól. Dolgozik. Ír. Stb. A háttérzene: Christina Aguilera - Keeps getting better
Nos igen. Először is megígérem, hogy többször nem fogom leírni a nevem a mai bejegyzésben. Már ha ma befejezem az epizódot. Nem könnyű itt az egyetemista élete. Egész pontosan a hülye egyetemistáé, aki annyi plusz dolgot vesz magára, hogy majd belegebed. De nem panaszkodok persze, hiszen így élet az élet. Let's 'ave it! A mai epizódból kiderül, hogy...
...hanyadik lettem a gokartversenyen...
...hova érdemes boltba menni...
...melyik klub mit is jelent igazából...
...hányszor lehet elsütni a 'you know' kifejezést egy percen belül...
...meddig tart eljutni a város egyik végéből a másikba...
...hogyan ússzunk meg olcsón egy éjszakát...
...és persze, hogy a hétvégék azért eseménydúsabbak.
Az ember azért mégsem szakadhat százfelé. Ötvenfelé talán még megy. Galwayből visszaérkezve az első dolgunk az volt, hogy sikeresen feliratkoztunk a kiránduló-klub hétvégi glendalough-i kirándulására, és még csalni sem kellett érte (bár mi készek voltunk mindenre, mint Semjén Zsolt egy pápai hajcirógatásért). Ez tehát vasárnap, ami azt is jelenti, hogy még nem tudok róla beszámolni, sajnos.
Be tudok azonban további klubeseményekről. Kedden-szerdán volt az LGBT klub első néhány kis ankétje, ahol is kiderült, hogy gyalázatosan kevesen vagyunk, rosszul van szervezve a klub, meg hogy az elnök egy francia lány (ami azért sok mindent megmagyaráz :) ). Kedden egyetemközi találkozó volt a Dragon nevű klubban, ahol szembesültünk saját kicsiségünkkel, bár még így is kimondottan jó (és jó drága) volt. Szerdán ellentétben többen és olcsóbban sikerült kijönni, mert a klubok egyik sajátossága itt hogy az első gyűlésre mindig hoznak ingyen piát az egyetem pénzén, és teljesen illegális módon közkinccsé teszik az egyetem egyik termében. Mivel mint már említettem, kevesen vagyunk, ez viszonylag magas pohár/ember számot jelent, ami remekül hozzájárult ahhoz, hogy szerdán gyakorlatilag nulla befektetéssel hozzam a formám - ezúttal a George-ban, valami elképesztő tömegben. Ez utóbbi egyébként azért volt furcsa, mert nagy össz-egyetemi bojkott lett hirdetve aznap estére a George-ra, mivel emelték az árakat. Aztán valahogy mégis ott kötöttünk ki mint egy igazi nyugat-európai szakszervezet.
Szerdán egy másik kiemelt eseményre is sor került, a Kylemore-i ipartelepen rendezett gokart-nagydíjra, amit pedig a karting klub szervezett. Negyvenketten mentünk, régiek és újak vegyesen. Először edzés, majd összesen negyvenkettő négyszemélyes "heat", azaz gyors verseny véletlenszerű sorsolással, és végül az itt gyűjtött pontok alapján döntők.
A délután jól indul, az első heat-et még meg is nyerem, a másodikban veszítek, de legalább izgalmasan, viszont itt valami eltörik vagy bennem vagy a levegőben. A harmadik-negyedik heat katasztrófa, megpördülésekkel meg hasonlókkal, de a kegyelemdöfés igazából a nagydöntő, ahol a kategóriámban (középmezőny) pole pozícióból sikerül indulni, utána pedig egy hármas csetepaté végén bumm a falba. Ez még nem lenne gond, csakhogy az itteni személyzet ilyenkor nem tolja vissza (mert nem is látja) az embert, úgyhogy öt percig dühödten ülök és nézem, ahogy a mezőny elszguld mellettem újra, meg újra... aztán vége a döntőnek és ekkor jönnek csak betolni a gokartot.... a boxba. Persze nem vettem annyira zokon a dolgot, de a személyzet kapott tőlem egy-két barátságtalan gesztust. Videó sajnos (vagy szerencsére?) nincs erről a remek versenyről. Majd lesz a többiről - például a három hét múlva lévő újabb versenyről, vagy a galwayi teljes versenyhétvégéről, ha megyek. Remélem, oda hamarabb eljutunk, mint most a város déli részébe, ami busszal több, mint egy órát vett igénybe az elfuserált közlekedés miatt.
Galwayben egyébként össz-írországi LGBT találkozó is lesz, de ennél sokkal durvábban hangzik az egyetemi forrásokból Amszterdamba való kirándulás - ha összejön.
Szóval utazás-utazás-utazás. A szerdai balul sikerült verseny miatt sajnos ki kellett hagynom az első evezős túrát, de a jövő héten szerdán pl. megyek meghódítani a Liffey folyót. Mivel megérkezett a karateruhám is, szombattól végre ez is mehet némi memóriafrissítés után, amire szintén ma este kellene sort keríteni.
A klubok értelme leginkább az, hogy itt meg lehet ismerni egy rakás írt. Én már lassan annyit ismerek, hogy félpercenként kell köszönni az egyetemen. Na jó, kicsit túlzok. De így az órák is szórakoztatóbbak, vannak ugyanis csoporttárs-klubtársak, akik színesítik az amúgy sem unalmas előadásokat. Amúgy sem unalmas, mondom persze idézőjelben, mert egyrészt sok a munka, másrészt pl. a Democratisation nevű órán a legizgalmasabb azt figyelni, hogy Katie, a tanár hányszor szúrja be a "you know" vagy a "sort of" vagy a "kind of" kifejezést egy mondatba. A you know pl. minden hatodik másodpercben elhangzik, ami, hogy őszintén és pestiesen fejezzem ki magam, k*rvára idegesítő. A legjobb a kombó, mikor zavarban van: "youknowkindofsortof... erm... you know".
Ha már az írekkel való találkozásról ejtettem szót, meg kell említenem a mai kis kiruccanásomat a helyi Aldiba. Ez Ballymunban van, és a legolcsóbb bolt a környéken. Egy kisebb biciklitúra, mondjuk, ami persze nem lenne baj, ha a biciklim nem küzdene kihívásokkal, mondjuk a fékezés terén (gy. k.: nem működnek a fékek, ami a hegyes-völgyes Dublinban elég vicces). Tehát Ballymun, a helyi nyócker (amiről korábban már írtam) - az Aldi tényleg nagyon olcsó, másfél-két hétre tulajdonképpen 35 euróért sikerült bevásárolni, és ha körülnéz az ember a boltban látja, hogy ezeket az árakat tényleg a helyieknek találták ki. Főleg lengyel szót hallok, némi arabbal és törökkel fűszerezve, sok-sok diák van itt, angolt nem nagyon hallani, és péntekenként kifosztják a boltot. Igazából egyre jobban ráébredek, hogy sok dologban nagyon nem számít, hogy Kelet-, vagy Nyugat-Európáról van szó. Az "ócsóság" itt is "ócsóság".
Hazafelé pedig keresztül lehet vágtatni a rendkívül nyomasztó Ballymunon, ami esküszöm, rosszabbul néz ki, mint a nyócker, még úgy is, hogy az utóbbi években felújították. Sajnos az ipari rondaság megmaradt, de ahogyan említettem, Nyugat-Európa sem képes csodákra...
A békése sörözgető Andris (affene, megint leírtam) képével búcsúzik a mai epizód. To be continued on Monday, izgalmasabb témákkal.
Nos igen. Először is megígérem, hogy többször nem fogom leírni a nevem a mai bejegyzésben. Már ha ma befejezem az epizódot. Nem könnyű itt az egyetemista élete. Egész pontosan a hülye egyetemistáé, aki annyi plusz dolgot vesz magára, hogy majd belegebed. De nem panaszkodok persze, hiszen így élet az élet. Let's 'ave it! A mai epizódból kiderül, hogy...
...hanyadik lettem a gokartversenyen...
...hova érdemes boltba menni...
...melyik klub mit is jelent igazából...
...hányszor lehet elsütni a 'you know' kifejezést egy percen belül...
...meddig tart eljutni a város egyik végéből a másikba...
...hogyan ússzunk meg olcsón egy éjszakát...
...és persze, hogy a hétvégék azért eseménydúsabbak.
Az ember azért mégsem szakadhat százfelé. Ötvenfelé talán még megy. Galwayből visszaérkezve az első dolgunk az volt, hogy sikeresen feliratkoztunk a kiránduló-klub hétvégi glendalough-i kirándulására, és még csalni sem kellett érte (bár mi készek voltunk mindenre, mint Semjén Zsolt egy pápai hajcirógatásért). Ez tehát vasárnap, ami azt is jelenti, hogy még nem tudok róla beszámolni, sajnos.
Be tudok azonban további klubeseményekről. Kedden-szerdán volt az LGBT klub első néhány kis ankétje, ahol is kiderült, hogy gyalázatosan kevesen vagyunk, rosszul van szervezve a klub, meg hogy az elnök egy francia lány (ami azért sok mindent megmagyaráz :) ). Kedden egyetemközi találkozó volt a Dragon nevű klubban, ahol szembesültünk saját kicsiségünkkel, bár még így is kimondottan jó (és jó drága) volt. Szerdán ellentétben többen és olcsóbban sikerült kijönni, mert a klubok egyik sajátossága itt hogy az első gyűlésre mindig hoznak ingyen piát az egyetem pénzén, és teljesen illegális módon közkinccsé teszik az egyetem egyik termében. Mivel mint már említettem, kevesen vagyunk, ez viszonylag magas pohár/ember számot jelent, ami remekül hozzájárult ahhoz, hogy szerdán gyakorlatilag nulla befektetéssel hozzam a formám - ezúttal a George-ban, valami elképesztő tömegben. Ez utóbbi egyébként azért volt furcsa, mert nagy össz-egyetemi bojkott lett hirdetve aznap estére a George-ra, mivel emelték az árakat. Aztán valahogy mégis ott kötöttünk ki mint egy igazi nyugat-európai szakszervezet.
Szerdán egy másik kiemelt eseményre is sor került, a Kylemore-i ipartelepen rendezett gokart-nagydíjra, amit pedig a karting klub szervezett. Negyvenketten mentünk, régiek és újak vegyesen. Először edzés, majd összesen negyvenkettő négyszemélyes "heat", azaz gyors verseny véletlenszerű sorsolással, és végül az itt gyűjtött pontok alapján döntők.
A délután jól indul, az első heat-et még meg is nyerem, a másodikban veszítek, de legalább izgalmasan, viszont itt valami eltörik vagy bennem vagy a levegőben. A harmadik-negyedik heat katasztrófa, megpördülésekkel meg hasonlókkal, de a kegyelemdöfés igazából a nagydöntő, ahol a kategóriámban (középmezőny) pole pozícióból sikerül indulni, utána pedig egy hármas csetepaté végén bumm a falba. Ez még nem lenne gond, csakhogy az itteni személyzet ilyenkor nem tolja vissza (mert nem is látja) az embert, úgyhogy öt percig dühödten ülök és nézem, ahogy a mezőny elszguld mellettem újra, meg újra... aztán vége a döntőnek és ekkor jönnek csak betolni a gokartot.... a boxba. Persze nem vettem annyira zokon a dolgot, de a személyzet kapott tőlem egy-két barátságtalan gesztust. Videó sajnos (vagy szerencsére?) nincs erről a remek versenyről. Majd lesz a többiről - például a három hét múlva lévő újabb versenyről, vagy a galwayi teljes versenyhétvégéről, ha megyek. Remélem, oda hamarabb eljutunk, mint most a város déli részébe, ami busszal több, mint egy órát vett igénybe az elfuserált közlekedés miatt.
Galwayben egyébként össz-írországi LGBT találkozó is lesz, de ennél sokkal durvábban hangzik az egyetemi forrásokból Amszterdamba való kirándulás - ha összejön.
Szóval utazás-utazás-utazás. A szerdai balul sikerült verseny miatt sajnos ki kellett hagynom az első evezős túrát, de a jövő héten szerdán pl. megyek meghódítani a Liffey folyót. Mivel megérkezett a karateruhám is, szombattól végre ez is mehet némi memóriafrissítés után, amire szintén ma este kellene sort keríteni.
A klubok értelme leginkább az, hogy itt meg lehet ismerni egy rakás írt. Én már lassan annyit ismerek, hogy félpercenként kell köszönni az egyetemen. Na jó, kicsit túlzok. De így az órák is szórakoztatóbbak, vannak ugyanis csoporttárs-klubtársak, akik színesítik az amúgy sem unalmas előadásokat. Amúgy sem unalmas, mondom persze idézőjelben, mert egyrészt sok a munka, másrészt pl. a Democratisation nevű órán a legizgalmasabb azt figyelni, hogy Katie, a tanár hányszor szúrja be a "you know" vagy a "sort of" vagy a "kind of" kifejezést egy mondatba. A you know pl. minden hatodik másodpercben elhangzik, ami, hogy őszintén és pestiesen fejezzem ki magam, k*rvára idegesítő. A legjobb a kombó, mikor zavarban van: "youknowkindofsortof... erm... you know".
Ha már az írekkel való találkozásról ejtettem szót, meg kell említenem a mai kis kiruccanásomat a helyi Aldiba. Ez Ballymunban van, és a legolcsóbb bolt a környéken. Egy kisebb biciklitúra, mondjuk, ami persze nem lenne baj, ha a biciklim nem küzdene kihívásokkal, mondjuk a fékezés terén (gy. k.: nem működnek a fékek, ami a hegyes-völgyes Dublinban elég vicces). Tehát Ballymun, a helyi nyócker (amiről korábban már írtam) - az Aldi tényleg nagyon olcsó, másfél-két hétre tulajdonképpen 35 euróért sikerült bevásárolni, és ha körülnéz az ember a boltban látja, hogy ezeket az árakat tényleg a helyieknek találták ki. Főleg lengyel szót hallok, némi arabbal és törökkel fűszerezve, sok-sok diák van itt, angolt nem nagyon hallani, és péntekenként kifosztják a boltot. Igazából egyre jobban ráébredek, hogy sok dologban nagyon nem számít, hogy Kelet-, vagy Nyugat-Európáról van szó. Az "ócsóság" itt is "ócsóság".
Hazafelé pedig keresztül lehet vágtatni a rendkívül nyomasztó Ballymunon, ami esküszöm, rosszabbul néz ki, mint a nyócker, még úgy is, hogy az utóbbi években felújították. Sajnos az ipari rondaság megmaradt, de ahogyan említettem, Nyugat-Európa sem képes csodákra...
A békése sörözgető Andris (affene, megint leírtam) képével búcsúzik a mai epizód. To be continued on Monday, izgalmasabb témákkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése