#16 Downstream with everydays

Teljesen átlagos esti kép. Andris ül az asztalnál, egyik kezében mentolos csokis jégkrém, a másikban tea, a másikban Smithwicks, a másikban Jamesons... Az asztalon mindenhol iskolai és munkahelyi dolgok, de ő blogot ír, rendületlenül. Háttérzene: Platters - Smoke gets in your eyes

Ha a szeptember a megérkezés, az október a beilleszkedés, a november pedig a kalandok hónapja volt, akkor a december a hétköznapoké. Fura, hogy ez pont az ünnepeket is tartalmazó hónapra esik, de egyelőre így tűnik. Vagy csak már túlságosan megszoktam itt. A mai epizódban tehát semmi kiugróan érdekes nem lesz, viszont kiderül, hogy...

...hogy lehet 160%-os haszonnal eladni egy biciklit...
...milyen az ír stand up comedy...
...mik a feszültség forrásai egy nemzetközi albérletben...
...kik és mikor fognak meglátogatni otthon...
...egyáltalán mikor megyek haza...
...milyen medencében kajakozni...
...és persze, hogy azért néhány vizsga itt is lesz!

A bicikli jó vétel volt - ellentétben a 100 eurós kabáttal, ami hónaljban (a kommentekben NEM kérek erre vonatkozó vicceket!) máris elkezdett kopni. 50 euróért vettem, és 130-at kaptam érte, ami barátok közt is jó pénznek számít. Igaz, egyszer kellett rajta féket cserélni, de az az én hibám volt: úgy gondoltam, hogy minden további nélkül ott hagyhatom az egyetemen egy éjszakára a biciklit. Reggelre az események emlékeztettek arra, hogy a kampusz azért mégiscsak Ballymun környékén van, mindkét fékemet tönkretették. És ezzel még jól jártam, nem ritka reggelenként az, hogy lezárt első kerekeket látok a tárolóknál - mert elvágni a láncot bonyolultabb, mint leszerelni a vázat az első kerékről.
Persze ahhoz, hogy ilyen szép haszonnal váljak meg a hideg miatt feleslegessé vált velocipédtől, kellett a kedves vásárló figyelmetlensége is: két ötven euróst adni egy helyett ciki, de mindketten megszámoltuk a pénzt a másik előtt, szóval kritika nem érthet. Másrészt: panaszkodás esetén a "késő bánat, eb gondolat" mondásra alapozva felhozható, hogy a "pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el" elve nehogy már pont a kapitalizmus tanítómesterének számító Írországban ne legyen érvényes.

Említettem, hogy hideg van. Igen, itt is beköszöntött a december. Hó nem esik, sőt, most eső sem, de hideg van. A múlt héten egész végig hét ágra sütött a nap, aminek szombaton lett meg a böjtje egy átláthatatlan köd formájában, de ezt leszámítva panaszra nincs ok. Csak legendák szólnak a távoli déli Kerry megyéről, ahol a hegyekben hó is esik, de az messze van innen (sajnos, teszem hozzá, mert oda még el kellene menni).

Erről jut eszembe, hogy lassan-lassan szorít az idő. December 17-29 között otthon esz a fene (meg Bécsben és Münchenben, csak hogy pontosak legyünk), és január 11-ére már megvan a repülőjegyem haza. 29 napot töltök még a Smaragzöld Szigeten... ez némileg szomorú.

A mindennapok azért folynak. Szombat este Ben barátaival mentünk el valahova a Temple Barban, és jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy péntek éjjel nem sokat aludtam. Ha nem lennék ilyen átkozottul kedves ember, a francia lakótársaim biztosan kaptak volna szombaton azért, amit műveltek.
Fél négykor, mikor én már pihentetem a hosszas munkában testemet, Voy pedig a saját, hosszas evésben elfáradt testét, megérkeznek Davidék. Kulcs nincs. Azazhogy van, csak náluk éppen nincsen. Mindezt hosszas csengetéssel és kiabálással hozzák a tudtunkra. Én fel is ébredek, de "fog a franc lemenni" felkiáltással inkább a másik oldalamra fordulok. Voyba több könyörület szorult, ő kinyitja, de ó jaj, bár ne tenné, hiszen a java még csak ezután jön - hajnalig.
Persze ebben semmi különös nincs, csak félő, hogy ha ex-börtönőr szomszédunk még egyszer felhívja Noelt, a háziurat, fityiszt kapunk mi vissza januárban, nem foglalót. Legközelebb mindenesetre kikötjük a csengőt, biztos ami biztos.

A szerda viszont egész sűrű nap volt. Mivel már elég hideg van, a sima kajakedzések nem a Liffeyn, hanem egy külön erre a célra épített fedett medencében folynak. Ez a klub vezetője szerint mindössze "15 percre" van az egyetemtől. Hát igen. 15 perc busszal, és utána még egy óra gyaloglás, szóval a vízben mindössze 20 percet töltök, ami összesen arra elég, hogy gyakoroljam, mit kell csinálni, ha felborulok. A pool session után ugyanis comedy night-ra megyek az egyetemen.

Az itteni stand up comedy olyan, mint otthon, azt leszámítva, hogy az egyetemisták finoman szólva is leszarják (pedig a közönség itt komoly részét képezi a shownak). Alapvetően amerikaiakat látunk csak, illetve franciákat, de hát belőlük mindenhol van elég sok. Nehéz úgy követni a poénokat, hogy az akcentus és az artikuláció miatt három szóból csak kettőt ért az ember, de az pl. kemény volt, mikor a srác a következőt mondta:
"Tavalyelőtt voltam Németországban a VB-n. Remek szervezés. Komolyan. Le voltam nyűgözve. Minden világeseményt a németeknek kellene szervezni. Hát nem? Mindig is szervezőzsenik voltak! Pl. többmillió embert tehervonatokban utaztatni Európán keresztül - na az sem semmi!"
Két német ült mellettem, Ben hangosan röhögött, Pedro picit elképedt.

Említettem, hogy gyakorolni kell a kajakozást. Na nem mintha olyan rosszul menne. Viszont hamarosan vizsga lesz - ha minden jól megy, másodfokú raftingos leszek. Az egyetlen, ami kissé ijesztő, hogy a vizsga viszont a jéghideg folyóban lesz. A másik vizsga most szombaton lesz - kék övre. Nagyon meglepődnék ha meglenne, de ki tudja? Ezzel mindenesetre le is zártam az itteni vizsgaidőszakot... Jöhetnek a vég nélküli beadandók, aztán a karácsony.

Aztán pedig, január után, az Erasmus folytatása... Bár nem tudom, mennyien vették tényleg komolyan, de a társaság első találkozója jövő nyáron lesz... Na és hol? A Szigeten! De ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre próbálom ahogy csak lehet, meghosszabbítani ezt a 29 napot. To be continued...